Remetei szoros még mindig él.

Igazán kedves, jokedélyü , 78 éves apoka. a világtól elszigetelten él a feleségével és szeretettel várja a látogatokat. Meglepő modon mindenről informálva van, pedig sem televiziojuk, sem rádiójuk.

 Este későn érkeztünk meg busszal a Remetei szorosba, aztán szakadó esőben elindultunk sátorhelyet keresni éjszakára, hogy másnap indulhassunk tovább.
Elég érdekes dolog volt a sátrat szakadó esőben felhúzni, nem kevés eredménnyel. Végre sikerült  a rossz idö elöl biztos helyre. Ez volt az elsö turánk a közös sátorral , felavattuk . / Pas cu pas intr-o lume  de vis

 az egyetlen  lakóhely .................... / Prima noapte  in cort,  si  binenteles montat in ploaie :))

Másnap egy kiadós reggeli után útra keltünk megkeresni a hegyi falucskát. Útközben nagyon sok régi, zsindelyfedeles házikót volt szerencsénk látni. Némelyik már annyira öreg és elhagyott, hogy közel állt az összedőléshez.  Ezek mind tipikus móc házak, a képen látható például megvan körülbelül 100 éves.

Prima casa pe care o am intilnit .

Apácák  építették, kolostornak  indult, aztán turista ház lett .

A Virág völgy felé, csúszós talajon.

 2 óra  menetelés után, elértük  az elszigetelt móc falut

Ez az öreg nénike volt az aki befogadott minket az eső elöl, és helyet adott a ház mellett, hogy felhúzzuk ismét a sátrunkat éjszakára. Naponta 3-4 kg diót pucol eladásra. Szinte ez az egyetlen megélhetesi lehetősége.

Körülbelül ilyen a látkép egy olyan faluban, ahol 15 ház van, ebből 7 lakott és az átlagéletkor pedig 80 év, a melléképületek szinte már alig állnak.

A mindennapi teendőket el kell végezni még akkor is ha 79 éves az ember, ilyen elszigetelt helyen nincs más mód a megélhetésre./  La 79 de ani tot trebuie sa munceasca sa aiba exisenta 

Rokonlátogatóba indulunk a szomszéd házba.....15 percnyi járásra van, amint kiderült....../ In drum spre rude  .... uni  cu rucsac  uni  fara   dar la pas .......

Remetei szoros, a falu   felső  fele.

 A nénike testvére már dolgozik, szövőszéken dolgozza fel a nővére által fonott gyapjút.... ágyterítő készül belőle.

Ismerkedünk, már-már mondhatni tapaszalatcsere.....most is tanultunk régi, méhkasokat nézegetve.

Az ember nem is hinné, hogy az igazi boldogsághoz mégsem kell palota sem pedig mesés gazdagság.....nagyon szerény körülmények között él a házaspár, de talan éppen ezért ilyen boldogok.

Isten veletek békés hegyek, szerelmes élet én visszatérek!